Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Időskori eluralkodó érzések

Néha szívemben érzek enyhén sajgó vérzést,
Próbálom, de sikertelen leírnom ezt az érzést.
Ilyenkor gondolataim messze-messze szállnak.
A távoli szülői házam környékén kószálnak.

Az ilyen zaklatott gondolat kissé fájón lever,
Mert már a szülői házam régen romokban hever.
Gondolataimban úgy, mint hatvan évvel ezelőtt,
Látom, mint akkor, gyönyörű napfényben tündöklőt.

Vajon merjek-e most ajtaján bekopogtatni?
Ismeretlenként ugyan ki fog engem fogadni?
A számomra oly kedvesek már fentről néznek rám,
Ettől a gondolattól sírásra görbül a szám.

Bár minden olyan ismerős, de egyben idegen,
A hozzám közel állókat már nem találom benn.
Ekkor eszmélek csak rá, hogy te álmodó szamár,
Hiszen a szeretett szülői házad sem áll már.

Itt állok tétován magamban, mint egy eszelős,
Jönne bár velem szemben valaki ismerős!
Úgy érzem, körülöttem minden olyan kihalt,
Az enyészet lassan-lassan mindent befalt.

Csak az emlékek tartják még szilárdan magukat,
Megmaradt a megannyi szép és fájó gondolat.
Régmúlt idők emlékei terhelik vállaim,
Ezek tarkítják az egyhangú, idős napjaim.

2020.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom