Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Csend és vihar

Már a lombkoronájukat
Elvesztette faág, oly kopár vagy bennem...
Mint az elhagyott kis ház szobájában
A magány.

Kint esik az eső, zúg a szél
Már oly rég... szendereg a fény,
Bent bús felhők, esőkabátban járnak
Az őszömnek szürke egén.

Viharos szorongásomban
Újra záporoznak most könnyeim,
Nem ragyogja szép szivárvány
Szél-borzolta lelkem bús felhőit.

Csend ül a  szívemen - naphosszat
Elhalkulva csak mesél és mesél...
Álmokról, valóról s Rólad
Egy-egy megsárgult emléklevél.

Már az enyészetbe pusztuló
Föld szívén is csak rőt avartakaró,
Elcsendesülő lélekcseppjeim,
Mint az égről lecsorgó bánat-folyó.

Elsiratott fájdalmamra
Villámló kék fény rám kacsint...
Reményszálakat fűzve... hozzám,
Néma villanással - búcsút int.

Holnap Magazin októberi verselő játékában könyvdíjas versem

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom