Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Én nem tudtam

Én nem tudtam,
hogy te vagy,
csak most
ismerlek fel.
Olykor álmaimban
valaki ölel,
de nem tudtam,
hogy Ő Van,
hogy lélegzik a térben,
hogy magánya
verset szül,
s erről tudnak
fenn az égben.
Zárva volt legbelül
minden rozsdás lakat,
démonok vigyázták,
kinyitni nem szabad.
Csak "jöttem és mentem",
úgysem lát meg senki,
bármi megtörténhet,
minek jónak lenni?!
Én nem tudtam,
hogy Te vagy!
Most már látom tisztán,
nem hittem csodákban,
nincsen bakancslistám,
elálltad az utam,
hogy meghallgassam szavad,
megragadtad vállam,
mozdulni sem szabad,
szemeimbe néztél,
s most százszor többet érek,
ez itt a valóság,
nem csupán ígéret.
Hoztál nyarat, forrót,
eltölt a ragyogás,
eddig énbelőlem
elvenni volt szokás!
Adtál vágyat, reményt,
értő szívet, lelket,
nemcsak téged,
magam is
épp most
ismerem meg.
Nem vagyok már okos...
nem vagyok már semmi...
nem kívánok senkivel
hosszan feleselni.
A lakat lehullik,
nem kellenek szavak,
itt állok előtted,
nem védenek falak.
Őrzöm a titkaid,
a léted vigyázom,
meglelem a helyem végül
ezen a világon.

2020. október 28.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom