Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szíved ajtaja

Bekopogok szíved ajtaján,
Majd elszaladok újra és újra,
Szeretnélek végre igazán,
Vágyom már, hogy rálépjek az útra.

Az örök imádás útjára,
Amely most nagyon távol van tőlem,
De nélküle hervadt vagyok, árva,
Nem érzem magam karban és ölben.

Pedig kitárod szíved s kezed
Felém nyújtod nevének erejét,
Homályon áttör szereteted,
Kérdezem, ez nekem miért nem elég?

Saját félelmem börtönbe zár,
Félelmek, melyek bennem élednek,
Hiszen elmém dőreségen jár,
Néha pedig elfogy a lélegzet.

Bár közelebb mehetnék Hozzád,
Belebújnék puha köpenyedbe,
Bár minden nap ehetném ostyád
Búmat, bánatomat elfeledve.

Így szíved ajtaján belépnék,
Az én szívem is megmelegedne,
Éledne bennem a reménység,
Hogy felrepülhetek a Mennybe.

Táncolnék örökkön-örökké,
Örömmel, boldogan nevetnék,
És átváltoznék igazgyönggyé,
Akinek megérzed a szerelmét.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom