Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Meglepetés

Ezer év is eltelt azóta talán,
hogy benyitottam a szülői ház kapuján.
Ismerős nyikorgás, kicsit akadva zárul.
Amint belépek, emlékek hada tárul
elém, és élvezem, hogy érezhetem újra.

Ismerős a járda, mellette a kis zöld,
szokás szerint gyér a fű,
jóval több a föld.
Kutya, sajnos, nincs már,
az idő felette is eljárt.

Otthonosan teszem meg a lépcsőfokokat,
számolom, mint mindig, mind a nyolcukat.
A tornác, ahogy szokott, meleg és barátságos,
beljebb már tágas és világos.

Váratlanul jöttem, nem jeleztem érkezésem,
gondoltam, legyen ez az én meglepetésem.
Szüleim keresem, ahogy itt hagytam őket,
örömmel köszöntöm, ölelem a megőszült főket.

Miért nem szóltál a jöttödről?
Kérdezik jogosan...
Mert nem akartam készülődést,
plusz fáradtságot.
De nem mondtam hangosan.

Hamar, gyorsan összedobom a kedvenced,
Mi is az? Kérdik,
de nem is tudom, mit feleljek hirtelen,
mi az, mit megennék szívesen.

Mindegy az, nem kell vele fáradni,
jó is lenne annyit maradni,
hogy felidézhessem a sok régi ízt.
Kár hogy az idő nem áll meg,
és a vonat visszavisz.

De addig még csak belekóstolok,
mit is kaptam sebtiben.
Anyám nagy varázsló ám a konyhában,
mindig van meglepetés a tepsiben.

Talán már nem egészen olyan az íze,
de tudom, benne van a szíve,
lelke. Szemével kérdi: ízlik, fiam?

És én mosolyogva csak bólogatok,
könnyes szemmel nyelem a falatot.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom