Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Viszonzatlan szerelem

Izzó tűzgömbként tűntél fel életemben,
Oly lángok törtek fel, mi számomra érthetetlen.
Megláttalak, s elállt minden szavam,
Sosem volt még ilyen csodálatos nyaram.

Egyre többet láttalak, a szerelem fellángolt,
Gyönyörű mosolyod, a bájod elgázolt.
Nem érdekelt más, csak hogy a közeledben legyek,
S az sem érdekelt, hogy milyen ez a szerep.

Olyan mélyre estem, ahonnan nincs visszaút,
Erre már nem jár a vonat, sem a kisvasút.
Egyedül kapálózok a gödör sötét alján,
Karodat nem látom, vagy csak nagyon halvány.

Szívemet mardossa a szerelem erős mérge,
Fertőzött lettem, vajon mindez megérte?
Nem tehetek róla, olyan vonzó voltál,
Mint hívőnek a templomban a zsoltár.

Lelkem szertehull, mert nem kellek neked,
Szemedben néha a fagyot látom, s a telet.
Ölelésed hiánya s a fájdalom széttép,
Nem marad számomra se rajz, se fénykép.

El kell engedjelek, a cián marja torkom,
Nincsen ezen a Földön nélküled már dolgom.
Elengedlek, mert az élet hamis és kegyetlen,
Lelkedet s testedet mindenestül szeretem.

Ha egyszer majd hiányzom, törd rám az ajtót,
Ugorj a nyakamba, s járjunk őrült tangót!
Lássam a tüzet, mit régóta táplálok,
Ne kergessenek tovább a hamis ábrándok.

Vesd le láncodat, s nyílj meg majd előttem,
Mert szívem már vérzik és erőtlen.
Amíg nem jössz, s nem látom ezt a szemeden,
Addig tudom, hogy ez egy viszonzatlan szerelem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom