Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Meggyfák alatt...

Állok a kertben a meggyfák alatt,
Szürke felhőkkel jő az alkonyat,
S a felhők alatt hosszú, nyújtott V-ben,
Mint szemek az egyenes öltésben,
Szállnak délre a hangos vadludak.

Nézek utánuk nagy, irigy szívvel,
Elszálltak. Az ég rőt-lilás színnel
Szem elől rejti merész útjukat,
S nem hallom csak szélsodort hangjukat,
Ahogyan szállnak erős, vak hittel.

Hittel abban, hogy otthont találnak,
Csillogó vizét szívük tavának,
Téli otthont, békét és nyugalmat,
Az út után értékes jutalmat:
Méltó bölcsőt a Család Dalának.

Közben itt lenn a meggyfák között
A nyirkos sötét lassan beszökött:
A hideg kezű árnykísértetek
Borzongatnak, és bármit tehetek,
Sohasem leszek a felhők fölött.

De a magasba miért is vágyok?
És lenn a földön vajh` miért fázok?
Hisz repülök én is, szállok messze,
Mert csodákra képes az emberi elme,
Teljesít mindent, amit kívánok...

Még nincs késő, és soha nem lesz az,
Mert minden kérdésben ott a válasz:
A magasban mindig szabad vagyok,
S bármely időben szárnyalhatok,
Hisz minden ködös télre jön tavasz!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom