Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Elmúlással van tele minden

Elmúlással van tele minden,
Ráncokat varrnak rám tétova idők,
Nézem a tájat itt,
Néha zavartan, néha elmélyedve gondolatokban,
Megújul,
Fejlődik,
Új arcot vasal rá a Végtelen,

Hogy szebb lett-e?
Kétségtelen,
De mégis...

Elmúlással van itt tele minden,
Lassan eltűnik, mint olvadásban
A fagyott macskalábnyom,
Eltűnik, mint tükörben rajzolt arc,
Mikor a gyertyafény lassan elhull...

Nézem a tájat, nézem a rózsák zöldjét,
Nézem az ajtók nyikorgását,
Nézem a téli fagy harapó fogát,
Minden változott,

Hogy szebb lett-e?
Kétség nélkül való tény,
De mégis...

Nem jut más eszembe, csak...
Elmúlással van itt tele minden,
Gyermekkor halványodik,
Búcsúzik néma tehetetlenbe burkolva,
Beletörődve a kegyetlen Idő múlásába,

Zavart a kép...
Minden szebb lett, és sokat lépett előre,
De mégis...
Engem csak egy aggaszt szüntelen zavarral:
ELMÚLÁSSAL VAN ITT TELE MINDEN!
PAX

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom