Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Vallomás a testvéremnek

Sötét éjben szívem dobban,
szilánkok hevernek
lenn a földön, ott a porban.
Egy elfeledett hang a kottasorban...
Szép foszlányok,
csak kár, hogy oly régiek,
elmosódott fénykép ez,
mely őrzi még a testvérem.

Emlékszem,
mikor gyermekként
őrzőangyal módjára
óvtál meg a bajtól,
mikor anyánk messze járt,
s te vigyáztad álmom.
Felnéztem rád,
s csodáltalak téged,
azt hittem, hogy szereteted
soha véget nem érhet.

Minden egyes gyertyafújásnál
téged kívántalak, s elhittem,
hogy a kívánságok valóra válhatnak.
Fohászkodtam a magas éghez,
sírva könyörögtem,
adjon vissza téged.
Elrepültek az évek,
s vele te is messze szálltál,
szépen, lassan elfeledted,
honnan is indultál.

Nem maradt más belőled,
csupán a szép emlékek,
melyek éjjelente fájó tőrként
özönlenek a felszínre.
Szép foszlányok,
csak kár, hogy oly régiek,
elmosódott fénykép ez,
mely őrzi még a testvérem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom