Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Az út ciklusa

I.

A sötétbe tartok előre.
S egyre csak lépteim hallom.
Kopog a cipő a talajon,
S lassú szívem dobbanásától elakadok.
Néha lélegzetem fellegére tekintek.
S látom, hogy pillanatnyi e köd.
Sóvárog lelkem az üdvre, s ki tudja, tán még ma meghalok.
Bús, komor szörnyek csapdossák végtagjaik,
Egyre csak kilátástalan e hely.
Néha megállok s rágyújtok,
S valamikor ez kellemetlen.
Nyomorultnak érzem magam mostan,
Mint aki fejvesztve rohan.
Elesni mégsem lehet, de érzem, ahogy elmém lassan összeroppan.
De miért, és hova tartok egyre csak csonkítva.
S ér-e valamit e kín.
Lesz-e nyugalom s otthon ottan,
Vagy elmém a semmibe hív.

II.

Lámpák útszélen mostan,
Egyre gyúlnak a fények,
Halk meleg szóval engem
A megváltás felé segítnek.
Érzem testem melegét,
S már a kopár is gyönyört ont.
Látom életem tavaszát,
Ahogy lelkem galambja szárnyat bont.
Szivárvány, pompa s tarka táj vesz körbe.
Megéltem, hát eljött ez is,
S egyre csak nézek a tükörbe.
Utam kikövezve van,
S szélén ezernyi parány virág.
Nyíló reményként mostan várják életem tavaszát.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom