Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A mi sohánk

Passzívan soha, ez voltál te.
Nem szerettelek, csak a lelkem teste.
Veled lehettem volna minden este.
Veled, ha a kő a szívről soha le nem esne.

Tanultam valamit, amit tömötten senki sem tanít.
Tanultam. Valamin csak az előretekintés segít.
Nem tudtad, hogy mit tudok tenni, de megvártad, amíg
Megvártam, hogy lássam, az egyik lelkén a másik hogyan javít.

Soha nem beszélgettünk úgy, ahogy kellett volna,
Mert nem tudtam, hogy mire vágyom - soha. Soha.
És ahogyan volt a sors velem oly` mostoha,
Azért jutottam, ahol vagyok most, oda.

Ne hidd, lelkem másik fele, hogy nem szeretlek.
Csak éppen az utálat húzza fel a kerítésre a kertet.
Ne hidd, hogy valami jó vagy rossz dologért kertelek.
Csak éppen ahol nem vagy, mindig oda teszlek.

És ezt most csak így itt hagyom,
Mint a függő a szeszt a falon,
Soha meg nem érintem, soha meg nem foghatom.
De bár utállak, és sértő voltál, függtem tőled. Nagyon.

Ne hidd, hogy jó vagy rossz ez az egész.
Csak egyszerűen van, aki barkácsol, és van, aki zenész.
Ne hidd, hogy igaz, amit mondtam, bár merész
Dolog volna csak elfogadnom, hogy valami jobb kimondatlan. Bár nehéz.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom