Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szívből kacagunk

Jaj, de unja párom
a felolvasásom,
mikor újabb "művem"
épp elébe tárom.

Mit mondjak, nem esik
nekem ez olyan jól,
kedvem kettétörten,
irányom az ajtó...

Van öreg házunkban
- szerencse! - más szoba,
búbánatos képpel
kullogok hát oda.

Vigasztalom magam,
(mivel nincs más erre),
s vetemedem egyből
újabb "csodás" versre.

Kedves uram ismét
csöpp kedvet sem mutat,
ám javít helyzetén:
- Írjál nekem újat!

Hozzátoldja viszont
sajátságos módra,
hogy önmagát azért
meg ne hazudtolja:

- Addig is maradok
tőled nyugton s távol,
s oszd meg irományod
bárkivel és bárhol!

Megint csak eltűnök
s szomorún tűnődöm:
- Kell nekem az ihlet?
Írni már-már bűnöm?

S jaj! Mi lett versemmel?
Alig néztem félre,
ki a bokrok közé
Mici rohant véle.

Kapart kicsi gödröt,
betakarta földdel...
- Mit? Hát "remekművem"! -
s fut felém örömmel!

Ennyit ért hát versem:
- A kutyám sem bírta! -
férjem kaján képpel
tart nevetést vissza...

Végül nincs sértődés,
"mind" karomba zárom,
és szívből kacagunk
én és drága párom!

S versem se sajnálom!

Öniróniának szántam elismeréssel, tisztelgéssel az igazi nagy verseket író POETOSOK előtt. Hozzátéve: Mindenki alkotása érték és öröm!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom