Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szellemvasút

Az éjjel különös álmot láttam:
vonattal suhantam a semmi tájban.
Száguldott a szerelvény nesztelen,
Füst-sínen gomolygó köd-kerekeken.

Hullámzott a sok magányos fülke,
az egyikben egyedül én ültem.
Most indultam? Vagy talán érkezek?
A végtelent utaztam így: testtelen.

Nyíltak az ajtók, és ott állt anyám,
de leszállt, egy pillantást se vetve rám.
Tolassunk vissza! - hangtalan kértem,
köröttem lengett gúnyos nevetése -

és alattam sikoltott a vágány,
a füst-szörnyeteg vicsorgott a pályán,
füstfelhőket okádott az égre,
mint korcs dög, a látomást széjjeltépte.

Foszlott, kócos füstpamacsba zárva
vergődtem énem labirintusában,
míg aranypalástjával a hajnal,
mint szemfedél, az éjjelt letakarta.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom