Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Fagyott szív

Fagyott szívem hova rejtsem,
ha a tél lassan befedi?
Jégvirágba burkolt könnyem hova essen,
ha senki észre úgysem veszi.

Dideregve az utcát járom,
hol egykoron a nyár lépkedett.
Most meg szinte kéken fázom.
Elfelejtem azt is, hogy valaha bennem is tűz létezett.

Vörös üvegbe zárt nyári éjszaka,
mit fekete markomban szorongatok.
Ez most számomra a meleget visszahozza!
Ti aljas nép, meg csak dolgozzatok.

Fejem lehajtom most ide tántorogva.
Szürke kőbeton otthonom egyre melegebb.
Már nem is gondolok az éhgyomorra,
ahogy számhoz ér az üveg újra meg újra, egyre közelebb.

- Oh, már messze járok,
egy túl aranyló, távoli világban.
Ahol nincs éhség, sem kín,
ott állok tiszta, fehér ruhában.
Ott nem kérek és nem könyörgöm.
Mocskos ruhám nem látja senki.
A tükörben fényként tündöklöm.
De ideje ismét innen is menni.

Túl hangos a kék sziréna, jön a yard!
Menjek innen, ahova tudok!
Kapok én még elég bajt,
ha szót most nem fogadok.

Hideg a koporsóba zárt téli éjszaka.
Ha azt lassan szikrázó hó fedi.
Meggyötört testem hol pihenjen,
ha mindenki észreveszi?

2021. január

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom