Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Tövis

Csak némán bámulom az est csendjében a semmit.
Gondolataim kergetik egymást, mint két gyermek.
Játékuk most valahogy nem lenyűgöző, percnyi.
Az emlékezet most visszavezet egy porszemnek.

Rájövök, amit gyűjtöttem tárgyakon kívül is,
mennyivel maradandóbb és mily emberségesebb.
Alkonyat bezárt nyugalmában mégis egy tövis,
melytől fáradt szívem egyre kétségbeesettebb.

Mint gyötrő láz, félelmem vergődő valóságban
végeláthatatlan áldozatként gyarló túlélő?
Hangtalan jössz ebben az örökkévalóságban
nem várva, tőle "siralom völgyében" szenvedő.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom