Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A szem megfakult

A szem megfakult, a lélek tovaszállt,
egy test kihűlt, a lélegzet megállt.

Illúziók világában éltük életünk,
illúzió volt csak az anyag.
Illúzió volt a rohanó idő,
illúziók szélkergetése csak.

Mi értelme volt hát életünknek?
Mi értelme volt erőfeszítésünknek?
Mi értelme volt kudarcainknak?
Mi értelme volt múló napjainknak?
Mi értelme volt óráknak, perceknek?
Mi értelme volt a szerelemnek?

A múló idő rabjai vagyunk,
életünk lelkünk sóvárgása csak.
A végén, amikor innen elmegyünk,
utánunk csupán néhány emlék marad.

Nem marad utánunk, csak egy porladó test,
fényképek, meg egy halom papír.
Nem marad más, csak egy kereszt,
sorsunk fekete betűivel.

De továbbélünk azok emlékezetében,
akik szeretettel kötődtek hozzánk.

Ők siratnak majd, mert fáj a veszteség.
Ők nem tudják, hogy megnyílott az ég.
Ők nem tudják, az élet nem ez.
Ők nem tudják, szemük még nem látja ezt.
Ők nem tudják, ezért fáj szívük,
és a tudatlanság lopja el örömük.

Pedig ha tudnák, többé nem sírnának,
örömtelt szívvel, csak miránk várnának.
Már tudnák, hogy van találkozás,
mert nem a halál a végállomás...

2020. január 19.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom