Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Gönüz táltosdala

Szent ligetben szól a dob,
hívja az életbe őseink álmát,
homályba mosták férgek, kik gyökereink rágták
s még rágják!

Az öntudata alatt az ébredés lejti erősödő táncát,
lassan gyógyuló kapcsolat, melyből mindannyian nőttünk.
A napfelkelte szele, ébredj lelkekben!
Szólj, dob, s mágikus fohászunk vidd messze!
Mélyre, le, az önvaló óceán legmélyére.

Domború, torz tükrök,
melyek a vélt valóság árnyait vetítik belénk...
Lássuk tükrök nélkül magunkban az Arche lényt!
Szólj, dob, szívünkkel dobbanva!
Szólj, dob, eszméletet hozva!

Az Egytenger mélyén jutunk hullámok által a fénybe,
beleolvadva a végtelen lélekégbe.
Olvadjunk egoláncaink ledobva
a szikrázó, égi felhőhabokba.
Egy dobbanás, egy ritmus, egy teremtés...
Dobol a Táltos, az életdal dalolva lobog.
Mögötte a királykék teremtőegység.

Ukkó anyánk, hozzád szól sóhajunk, emelj fel minket,
hogy jobban szóljon legősibb dalunk!
Gönüz atyánk, sugárzó arcodba temetve
vigyél minket Egyistenfényedbe!
Általunk áradjon teremtő léted,
tisztíts meg minket, törzsünk,
ez közös óhajunk!
S dallá válva zengjen primer létünk,
legyünk teljes Isteni sóhajunk!

2009. június 17.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom