Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Nem tudhatom...

Mesébe illő szépséges táj előttem,
Nem ismerem ezt a hegyes vidéket.
Az örökzöld fák az égig érnek,
Keskeny kanyargós út felfelé ível.

Erősen pára ereszkedett le rájuk,
Nem fázik a zöld színű ruhájuk.
Egy vén pad oly árva magányában,
Leülök rá, csodálom az a vidéket ma.

Ha te is erre, jársz, megszereted,
Harapni lehet a friss levegőbe.
Csend, béke, szeretet, harmónia ölel,
S az elaludt remény is újraéled.

Nem tudhatom, hol lehet vajon?
De lelkembe beivódott nyugalom.
Kínzó fájdalmam kicsit feledtem,
Köszönöm hogy írhattam művésznek.

Áldás lehet ki ilyen, helyekre elmehet,
Istennek alkotása az egész természet.
Vigyázzunk hát rá, és egymásra nagyon.
Fogjunk össze egységben drága barátok!

Zűrzavaros a világban minden,
A betegség háborog, nem áll le.
Tartsuk tiszteletben, amit mondanak,
Az élet egy, ismételhetetlen, ez is igaz.

Szóljunk egymáshoz emberi hangon,
Bocsássunk meg mindenkoron.
Hogy remény éledjen emberekben.
Magunk adta szeretetet érezhessenek.

Szólnék még, de már így is hosszú lett,
Kezeim sem mennek, egész nap írtam ezt.
Isten Áldása kísérjen, mindenkit kérem,
Uram adj, erőt, fényt, békét, és hitet!

2021. április 14., ldikó Gyenese Tamásfalviné festménye nyomán

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom