Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Vers a felhők között

Vers vagyok, felhőkbe szökkenő.
Alattam költők járnak, én jól tudom.
Tele velük a zöld és sárga mező,
a város, az erdő, a hegyek, onnan származom.

Egy elméből pattantam ki, szunnyadó gondolat.
Lebámulok most. Elérnek-e társaim?
Hátukon hordják az álmot, a bajokat,
miket a költő nem cipelhet saját vállain.

Egyikük felém néz, szemében már látom,
gazdája kezéről elszállt egy pillangó.
Nem tépte le fejét, hagyta, hogy tovaszálljon,
tudván, hogy csak ő lehet kezén ily ragyogó.

Vers vagyok, s ha beengedsz elméd kapuján,
meghajlok előtted a táj felé, mi engem felnevelt
az ég alatt, ahonnan jött e bőkezű adomány,
mert volt, ki szívén hordott és végleg megkedvelt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom