Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Ne engedj el

Ne engedj el. Tudod, hogy olykor ezer seb tépi lelkemet,
de sosem akarlak magadra hagyni, hiszen szeretlek, kedvesem.
Ne higgy nekem, amikor néha dühös vagyok és szertelen,
hiszen annyi súly nyomja a vállam, nem bírom már a terhemet.
Olyankor minden összegyűlik bennem, s annyira szenvedek,
nem érzem azt, hogy neked is fáj, s néha nem tudom, mit teszek.
Úgy mennék messze, hiszen üldöz ezernyi kín és gyötrelem,
de te nem érted. Nem bántalak, csak nem találom a helyemet.
Olyankor nem kell semmi más, csak csönd és végtelen szeretet,
melyben a lelkem újraéled, mint a napfény, mely feldereng.
Néha elég egy ölelés csak, amely átjárja mindenem,
s felgyullad bennem minden szikra, melytől lángolok teljesen.
Olyankor hagyd, hogy karjaidban nyugalmam leljem, hisz nekem
minden ölelés úgy hiányzik, s poklok kínjában ébredek.
Olyan jó néha lángokban égve összeolvadni teljesen,
s elfeledni mindent, mi bántott, cafatra tépve lelkemet.
Megcsitulni. Akár a tenger, mely hullámai közt eltemet
minden apró kis hordalékot, sűrű iszapban hintve el.
Szeretni, míg az utolsó álom szememre fátylát hinti le,
s úgy menni át a másvilágba, hogy ne fájjon neked semmi sem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom