Hibajelentés küldése

Pokol kapui

A Pokol kapui szélesre tárva állnak,
Bűnösök holt lelkeire várnak.
Háború van, vígan arat a halál,
Sok gonosz lélek hazatalál.

Milliók haltak meg szépen, sorban.
Gyászmiséket mondtak a templomokban.
Sok szenvedés, nyomor és éhezés,
Félresiklott, tönkrement létezés.

Légiók meneteltek a magasztos célért,
A hajdan volt boldogság emlékéért.
Apák rendíthetetlen mentek hadba,
Özvegyek maradtak otthon sírva.

A csatatéren jajgat a sebesült,
Ő már örökre kiérdemesült.
Szép otthona álomködbe borult,
Ahogy az élete bealkonyult.

Árvák könnyeit itta a háború pokla,
Apák maradtak ott, a messzi távolba`.
Ma még menetel a század dalolva,
Holnap már lövészárokban másznak araszolva.

Hogy miért harcolnak, már rég elfeledték,
Jó bajtársaikat, harcostársaikat eltemették.
A Pokol kapui várták őket,
A harctérre dalolva menőket.

Újra csend ül a régi csatatéren,
Vörös pipacs nő a sok-sok véren.
Csak emlékekben élnek a frontkatonák,
A réges-régen elfeledett, hős bakák.