Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Hol alszom majd?

Hangom egyre halkul, rekedtes,
a fáról hulló levél sem veretes,
néha a szél viszi, vele száguld
ott, ahol az öreg tölgy csókot árult.

A kettétört fa most halkan hörög,
rajta akkor is az élet pörög,
magjából távolabb, nem messzire
sarja a napot kebelezi be.

Orbánctól szenved külső és belső,
láztól forrong, cseppen a sok felhő,
mire leérnek hideg szilánkok,
bennük vakulnak a büszke virágok.

Szirmok csonkán, fagyosan is szépek,
gyökérben élnek, kezdődnek a létek,
a múlt lehullik, az új utat tör,
létdárdáktól púpos, lüktető a Föld.

Gazdag nem leszek, szegény sem vagyok,
tavasz jött el, zsonganak a napok,
kiolvadok majd sziromból törve,
porszemként alszom el magyar földemben.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom