Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

- Mikor lesz már vége?! -

Végtelen legelőkön legelésző birkák,
friss fű, vidám nyáj, amíg a szem ellát.

Figyelmes a Pásztor, eledelt gyűjt éppen,
látván a sötétség hadát közeledni az égen.
Egy-egy bárány is füvet kezd gyűjteni,
a többi pedig ugrál, játszik vagy röhögi.

Közeleg a felhő, esőt ejt a földre,
de tudja a Pásztor, ez még az eleje.
A bárányok fele szól - Nézd, fent a felhő -
senki sem hallja, hiába az emlékeztető.

A Pásztor látja a felhőt vírusként közeledni,
ezért a bárányokat rögvest karámba tereli.

A nyájat a hidegtől egymás melege védi,
de naponta csak kétszer szabad legelni.
A nyáj minden tagja őrült gyűjtésbe kezd,
ma már a legelőt egymás fagyos vére festi.

A Pásztor megrémül a fagyos vért látván,
így külön lett zárva minden egyes bárány.

Közben a vihar fagyos havat szór a földre,
halálra fagy, kit már nem véd más melege.
Sok a halott - Mikor lesz már vége?! -
kérdezi a nyáj, a Pásztor előtt esve térdre.

A Pásztor nagy levegővétel után:
A vihar még ide sem ért teljes erejében,
de ti máris óriási pusztítást végeztetek -
Saját károtokra viselkedtek ilyen bután!

A nyáj immár hallgat a Pásztor szavaira,
de jött egy nagy felhő, s a vihart elfújta.

2021. április 27.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom