Hibajelentés küldése

Unokasirató

éjfél után nulla óra öt
hangom alszik a kezem remeg
és akinek mindig örülök
kisfiam szavára megdermedek.
úgy beszél mint aki belém kapaszkodva
azt akarja: anyu segíts csináljuk vissza
ez csak egy gonosz tréfa nem valóság
anyu mondd!...
miközben a világ is beleremeg...
...a kicsikénk elment... mondja...
tudjátok mekkora súly van tizenhét évben?
egy szikla ami minden viharral dacol
de ha egy apró darabja kihull
egy egész világ a porba roskad
egész családok omlanak össze
barátok és aki csak ismerte őt
a lemorzsolódott kövek alatt reked
hiába üvölti: levegőt!...
ordítjuk: reményt és mosolyt és jövőt
hadd legyen felnőtt büszke nő
gyerekeket simogató gyógyító ápoló
vagy a kicsikéit emberré nevelő
legyen legszebb a fehér ruhában és imádott
egyetlen akiben a szerelem megteremt
egy utolsó hajszállal is életbe kapaszkodó
mindig kedves és mosolygó
gyönyörű nőt!
minden benne volt mint sok gyerekben
teli apró csoda bimbózó virág guruló kacaj
mosolygó gyémánt egy drágakő
de az a telefon évek óta június tizenötödikén
nulla óra ötkor mindig azt zúgja
megszakadt a jövő aranyfonala
...mert pótolhatatlan veszteség... hogy Ő elment