Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Egy kegyetlen nap margójára...

Írhatnék szépeket, magasztos eszméket,
hangoztathatnék nagy szavakat,
falat rengető paragrafusokat,
de a szép messze tűnt, sötét világ átkarolt,
s a magasztos eszme meg sose volt.
Csak néma üresség, mi körbevesz,
átkarol és nem ereszt.

Nem látom már a világot szépnek,
a kelő napnak nem tudok örülni,
a múlt s a jelen egyaránt kísérthet,
lassan bele fogok őrülni.

A kávé keserű, s nem érdekel a remegő kezem,
csak nézek ki fejemből, csendesen.
Gondolataim fojtogatja gondok hada,
s keverem, keverem jobbra, majd balra.

Húzok egy szekeret,
nem egyet, vagy tízet,
húzom az összes gondom,
húzom múltam, mibe majd kimúltam,
húzom igazságtalan igazságom,
húzom keresztül széles e világon.

Fájnak a hazug szavak,
kemény, igazságtalan, vad szamarak,
hallgatom, nyerítésük öntik felém,
szívembe markol, majd belehalok én.

Ígérnek fényes jövőt, mennyei fényeket, tündöklőt,
ígérnek megbecsülést és tiszteletet,
mégis csalódással zárok minden estet.

Csillagok fénye rám ragyog, fáradtan hunyorgok,
szikrákat szórnak, úgy világlanak,
vége lett végre ennek a napnak.

Álmomban majd béke van,
határtalan csendben találom majd magam.
Hozzám szól az áldott Isten,
igaz szóval szólít engem:
írj még, ember, szépeket,
ne tagadd meg a magasztos eszméket!
Mondj el nagy szavakat!
S a kegyetlen, hazug világ ne törje meg akaratodat!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom