Hibajelentés küldése

Dossziék

Az életem könyvét már régen megírták,
az átkozott nyolcvanas évek közepén.
Akkortájt hamis képet festettek rólam,
gyűltek a lapok, nőtt, hízott a dossziém.

Őszinte szavaim mindig kiforgatták,
a szemeimbe barátságot hazudva.
Az aljas arcukon a vörös mosolyuk
fülig ért, tanítani sem lehet jobban,
így kell belevágni a hátunkba a kést.

Fényes kegyért a barát sok barátot árult,
kidobták a szívükből, mint a rohadt árut.
A piros könyv előny és jelentős hatalom,
az eladott barátért busás a jutalom,
főnyeremény s út az érvényesüléshez.

Homokszemek voltunk a vörös szemükben,
s mert nem álltunk be a sorukba bután,
rút ellenségképet faragtak belőlünk,
minden lépésünkről készült a regényük.

Tanulságot vontam le életem delén,
szégyelleni nekik kellene magukat
ezért, de a bűn rendre lepereg róluk.

Ma tovább akarják fényezni múltjukat,
e régi gyalázatot feléleszteni,
de letérdepelek a Jóisten előtt,
úgy kérem, ne hagyja a Hazát elveszni.