Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Firka az ablakon

Van egy fura szenvedélyem,
Ha érdekel, elmesélem:
Vonatra szállva, vagy buszra,
Firkálok az ablakokra.

Otthon meg, ha hideg tél van,
S ég a tűz a kandallóban,
Ahol csak van ajtó, ablak,
Hideg s meleg hajbakapnak.

Nagy a kettejük csatája;
Általában győz a kályha,
De míg elűzi a fagyot,
Beleheli az ablakot.

Nem is ablak az már: tábla.
Bevonja a szürke pára,
Én meg - mások bánatára -
Ujjal rajzolgatok rája.

Kövér hasú, szép betűket,
Hajókat meg repülőket,
Mindenféle síkidomot,
Amit szépnek hiszek, tudok.

Tegnap éjjel, hogy vonatom
Későn érkezett meg nagyon,
Úgy esett, hogy egy szál magam
Utaztam a trolibuszon.

Jégvirágos volt az ablak,
Jelezve, hogy most a fagynak
Érkezett el győzedelme,
Nem is vitattam el tőle.

Gubbasztottam fogvacogva,
Bámultam a kristálykertet
Az üvegen, és be kell valljam,
Tudtam: nem vagyok már gyermek.

A megszokás hatalmának
Ellenállni mégse bírtam;
Ujjam hegyét jó erősen
Az üveghez odanyomtam

S rajzoltam egy szívet, nagyot,
Bele meg egy monogramot
Karcoltam, de jaj, épp akkor
Vettem észre: otthon vagyok.

Letörölni nem volt időm...
Szándékom se? Könnyen lehet.
Így a troli tán még ma is
Viszi szívemet és neved.

Hódmezővásárhely, 1988. január 30.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom