Hibajelentés küldése

Firka az ablakon

Van egy fura szenvedélyem,
Ha érdekel, elmesélem:
Vonatra szállva, vagy buszra,
Firkálok az ablakokra.

Otthon meg, ha hideg tél van,
S ég a tűz a kandallóban,
Ahol csak van ajtó, ablak,
Hideg s meleg hajbakapnak.

Nagy a kettejük csatája;
Általában győz a kályha,
De míg elűzi a fagyot,
Beleheli az ablakot.

Nem is ablak az már: tábla.
Bevonja a szürke pára,
Én meg - mások bánatára -
Ujjal rajzolgatok rája.

Kövér hasú, szép betűket,
Hajókat meg repülőket,
Mindenféle síkidomot,
Amit szépnek hiszek, tudok.

Tegnap éjjel, hogy vonatom
Későn érkezett meg nagyon,
Úgy esett, hogy egy szál magam
Utaztam a trolibuszon.

Jégvirágos volt az ablak,
Jelezve, hogy most a fagynak
Érkezett el győzedelme,
Nem is vitattam el tőle.

Gubbasztottam fogvacogva,
Bámultam a kristálykertet
Az üvegen, és be kell valljam,
Tudtam: nem vagyok már gyermek.

A megszokás hatalmának
Ellenállni mégse bírtam;
Ujjam hegyét jó erősen
Az üveghez odanyomtam

S rajzoltam egy szívet, nagyot,
Bele meg egy monogramot
Karcoltam, de jaj, épp akkor
Vettem észre: otthon vagyok.

Letörölni nem volt időm...
Szándékom se? Könnyen lehet.
Így a troli tán még ma is
Viszi szívemet és neved.