Hibajelentés küldése

A nő... ötven felett

Ötven felett a nő már nem küzd, nem harcol,
mindennél fontosabb számára a nyugalom.

Kalandozott, szárnyalt hosszú éveken keresztül,
mára megpihenni óhajt csak testestől-lelkestől.
Pihenni békésen, viták, játszmák s drámák nélkül,
önzetlen szeretetet adva és kapva mérhetetlenül.

Élvezni a természet csodáit: fákat s virágokat,
a nap sugarát, szellő simogatását és illatokat.
Értékelni s szeretni minden újabb szép napot,
ha már az ifjúság oly csalfán, hűtlen` itt hagyott.

Nem zsongja már régóta körül barát, ezernyi,
csak néhány, de az őszinte, kedves, hű és igazi.
Megfelelni sem akar már eztán soha senkinek,
mert tudja, önmagának kell, nem más embernek.

Többé már nem dobogtat meg ifjonti szíveket,
a fiatalság vonata elszáguldott, s a haj szürke lett.
S idővel a sok-sok tapasztalat bölcsességgé érett;
Kiváltság ismerni és szeretni az ötvenes nőket.

Mosolya a lélek szépségétől, jóságától ragyog,
s a nyugalomtól, melyet a szeretet által kapott.
Nincs érettebb szépség, sem okosabb, bölcsebb;
Kiváltság ismerni és szeretni az ötvenes nőket.