Hibajelentés küldése

Napleány

Varjak köröznek álmos Duna partján,
Tovaszökken immár a sárga ruhás kislány,
Sírdogál a város, fényben ázik arca,
A sötétlő folyót narancsszínre mossa.

Alszik a város, csendesek a varjak,
Csak a Hold figyel egyre, tátott szemmel hallgat,
Éberen őrzi a pihegő gyermeket,
Sovány arca megtelik, látván ezt a szépséget.

Korán kel a leány, rengeteg a dolga,
Már délelőtt a várost körbenyargalja,
Ragyogó fényével megfesti a Dunát,
Reménnyel tölti el az ébredezők arcát.

Átsuhan a házakon, kivirulnak a falak,
Táncot lejt az asztalon, s homlokráncot vasalgat,
Tekintetet felemel, a messzeséget issza,
Egy pocsolyán megcsillan erejének titka.

Nyúlánk karja simogat, fásult lelket éleszt,
Komoly, felnőtt arcot mosolygásra késztet,
Magányosnak társa lesz, nem hagyja magára,
Reggelente kacagva kacsintanak egymásra.