Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Koronán innen - koronán túl

Alattomos, kúszó átok,
Melynek hangja "lényet" kárhoz.

Messziről jött, kóros képlet,
Ezer élet semmivé lett.

Hát itt vagy, végre megérkeztél,
Engem is semmivé tennél?

Én életem sem ér többet,
Nem lehet más, csak képlet?

De én nem leszek csak egy adat,
Mely növeli a halottakat.
...
Elment ízlelés és szaglás...
Álomképek, lázas forgás...
Hideg verejtéktől nyirkos éjszaka...
S nem volt enyhülés a hajnal hasadta...
Tíz nap... tíz nap...
S mit ért az oltás?
Csak annyit, hogy koporsóm üresen áll...

De jött a démon, az ezer arcú lény...
Lelkében nem támadt semmi fény...
Száz karjával befogta a számat...
Hurkot akasztott, akasztott nyakamra...
Ha halál nem várhat...

Megült lelkemnek sötét mocsarában,
S onnan kiáltott s okádta a vádat...
Életem nem enyém, lelkem kopár sivatag...
Holnapom nem lesz, mai nap megszakadt...

Én... óh, Istenem... én!!!
Ki soha könnyet, még anyám koporsója
Felett sem ejtettem...
Én... óh, Istenem... én!!!
Zokogtam önfeledten...

Lelkemet fojtogatta a földöntúli sötét,
Pokolnak kapuja tárult csak elém...
Fogva tartott száz karjával,
S tuszkolt le... a pokolba...

Felettem szakadt össze a mennybolt-kék kupola,
Mit a halandó valóságnak nevez...

S befogta számat a fekete nemez-ből
Szőtt, súlyos szemfedő...

Némi korona-fertőzés utáni poszt-kovidos, pánikrohamoktól megnyúzattatott lelkem abszurd kicsapongása.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom