Hibajelentés küldése

Mánia

Csinálom már minden nap,
Legyen ünnep- vagy hétköznap,
Ha megunt, öreg, az sem baj,
Cserben soha nem hagy majd.

Az illata, kora még vonzóbb számomra,
De ha fiatal, a kapcsolatunk akkor sem fut zátonyra,
Egyszerűen nem tudok semmit tenni,
Nélküle nem bírok immár meglenni.

Csinálom az utcán, autóban, a buszon,
Nélküle üres lenne egyetlen napom,
Neki szüksége van a kézmozdulatomra,
Nekem az általa nyújtott nyugalomra.

Nélküle állandó ürességet érzek,
De mikor a kapcsolat elér a végére,
Boldog vagyok, ha egy újabb közelébe férkőzhetek,
Minél több van belőle, a gyönyör annál édesebb.

Úgy érzem, ez már stabil szerelem,
Én iszom szavait, ő rendre szemez velem,
Tudom, függő vagyok, de kell az érintése,
Szimbiózisban élek vele, efelől semmi kétségem.

Csinálom akár már mindenki szeme láttára,
Attól az izgalom a tetőfokát hágja,
Időnként szorongok, a kapcsolat ne érjen véget,
Mivel újra és újra egésszé teszi a létet.

Ha vele vagyok, csak egyszerűen hagyj békén,
Szívem szerint az életem már vele tölteném,
Egyetlen hátránya, hogy oly sokszor véget ér
És ezenfelül annyi, ha elalszom mellette egy-egy estén.

Hiszen most már nemcsak a parkban csinálom,
Hanem az ágyban és a kanapén,
Mert már a hely és idő oly mindegy,
A könyvek, az olvasás a rögeszmém.