Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Halotti beszéd

Látjátok feleim, szemetekkel, mik vagytok?
Ugyan, dehogy, hisz vakságnak hódoltok.
Halálnak halálával éltek búsan,
De ez nem élet, hisz álmok porba hullnak.

Látjátok feleim, szemetekkel, ki volt ő?
Kinek hamvait rejti eme sírkő?
A sírkő, melyet könnycsepp emelt,
Nagyobb ajándékot semmi sem rejt.
Egy csepp szeretet, béke, és ember...

Látjátok feleim, szemetekkel? Oda lett!
Itt hagyott, meghalt, örökre elment.
Eltávozott, soha nem jön vissza már,
Összeomlott, mint a trójai vár,
Melyet, mint hajót a nyomás,
Összezúzza a fájdalmas támadás,
S a sok értelmetlen, "emberi" elvárás.
Csak a szívekben él már tovább...
Okuljatok mindannyian e példán,
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Megismételhetetlenül... Árván...
A fán sem nő két egyforma levél,
Nem lesz újra ő, ha vissza is tér.

Látjátok feleim, szép lassan meghalt,
Pedig csak emberré válni akart,
De ti azt mondtátok rá, vakarcs.
Néha a saját árnyékától is megijedt,
Csak ha nem látták, dúdolt egy dalt,
Összeszorított fogai közül, a Magányról,
S egy társról, a megváltóról.
Nem félt ő az elmúlástól,
Egyes-egyedül a világtól,
Melyet elfogadni nem tudott,
Hatni rátok nem tudott,
Mindegy mit hangoztatott.
Hisz ki süket, nem hall,
Ki vak, nem lát,
A néma nem beszél, csak fél,
Bevarrja szemét, száját, fülét.

Látjátok feleim, elértétek a célt:
Sikerült kiélezni azt a kést.
Elvágtátok torkát, nem tetszett az igazság,
Leköptétek, mosolygott... Gyávák vagytok, gyávák!
Lassan vérzett, lassan, de végül felfalták
A csöppnyi, örökéhes piócák,
Amik révén terjed a világban a vérrák!

Látjátok feleim, értetek is halt,
Próbálta legyőzni a bennünk élő bajt,
Mi minket már az Éden óta hajt.
Tudta, félsz, mint mindenki: magadtól,
Attól, amit a véredben találsz,
Vagy meglátják, mennyit érsz...
Még egyszer mondom: csak magadtól félsz!

Látjátok feleim, meghalt az ember,
A gondolataiért, azért mert Ember.
Barátért,
Állatért,
Kertjében a legszebb Virágért,
Ki elűzte a Magányt,
S a Földért...
Ő látott, hallott, beszélt...
Boldogtalanul volt boldog,
Nyitott szemel álmodott,
De ha kellett, visszavonult.

Látjátok feleim, Ő ember volt...
Mely fogalom, mára szinte csak holt.

Látjátok feleim, szemetekkel, mik vagyunk?

Kosztolányi ugyanilyen című verse ihlette...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom