Hibajelentés küldése

Intelem

Tudósok s bölcs könyveik utalnak
arra, mit versbe írogatok megint,
mióta élünk, itt gonosz hatalmak
sugallatának voltunk rabjai mind.

Valami csoda vonz, hogy testedig láss,
csak ritkán tovább, tán épp a tilalom,
s a tilalmat, kár minden bölcs tanítás,
lábbal tiprod s megszeged szabadon.

Jaj annak, ki egyszer is hinni merte,
hogy a föld sara nem fröccsen fejedig,
lükető vénák viszik testedbe szerte,
szívedig épp, mely bent lakik rejtve.

Tömörülnek ott, amit talán a kezdet
során véred még erőddel legyűr,
később az ággyal kell napod felezned,
mind több közted s az ég között az űr.

Figyelmeztetés ha késik, már a hála-
szavak helyett vad átkos szóra talál,
megdöbbent társad hirtelen halála
meglep és félsz, hogy közelben állj.

A vég, melynek gyorsan elébe mentél,
szemed sötét, lassan tör fel a könny,
úgy rohantál utadon, mint ki nem fél,
és nem marad nyomodban kő kövön.