Hibajelentés küldése

Édesanyám

Édesanyám ősz haján megcsillan a dér,
Megfáradt, szép kis arcán ott ragyog a fény.
Lassú lépteinek halk nesze
Szívembe költözött lágy zene.

Ha révedező mosolyát látom,
Finom melegség járja át bensőm,
Ilyenkor mindig ugyanazt érzem,
A világ is körülölel engem.

A ráncos két kezét, ha nézem,
Elém tárul sok-sok emlékem...
Óvott, védett, fenntartotta hitemet,
Göröngyös életutamon vezetett.

Nem volt könnyű ő szövevényes élete,
De minden percét családjának szentelte.
Sosem ismerte a lehetetlent,
Megoldotta, amit csak lehetett.

Létének az alkonyán
Most én fogom meg kezét,
Most rajtam a sor, hogy őt segítsem,
Mi tőlem elvárható, megtegyem.

Meg is cselekszem, mit megsúg a szívem,
Gyengéd szeretetet lehel rá lelkem.
Hisz nincsen másra szüksége,
Csupán néhány kedves szóra,
Törődésre, óvó gondoskodásra.