Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Döbbenet

/Mert a Napfény után semmit sem ér a csonka Hold világa./

Pilláit lassan hunyja le ma a Nap.
A Hold némán, megadóan veszi át helyét.
Csak néhány csillag szórja tompa fényét csendesen,
Hogy ne döbbenjünk rá rémesen:
Miért is élünk.

Hisz minden éjjel,
Azzal a furcsa fénnyel,
Mellyel a Hold s a csillagok,
Mint valami bársonyos prémmel,
Befedik házunk, s benne testünk,
Furcsa érzést keltve bennünk,
Egy részünk elzsibbad, majd halottá válik,
S lelkünk testünk legeldugottabb zugában kucorog.

S ez kihat az agyra,
Aki a főnök,
Cselekvésben ő az első,
S lelkünk csak a mit sem sejtő,
A másodhegedűs árva.
Ő csak érez,
Míg az agy ért,
S ha a kettő párosul,
Bennünk egy világ omlik össze.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom