Hibajelentés küldése

Szélnek eresztem vágyam

Papíron sorba egymás alá jegyzem,
hogy észben tartsam, el ne felejtsem,
hogy mit hagyjak hátra, mit ne várjak,
s mi az, mit lelkem nem tart meg magának.

Sorolom vég nélkül, de az utolsót előre helyezem,
hisz az elismerés vágya az, ami sok mindent tönkretesz.
Mert milyen is az ember? Várja és görcsösen akarja,
hogy az elismerést valamiért talán majd megkapja.

Hogy bennem valamit mások észrevegyenek,
és ezért engem dicsérő szavakkal illessenek,
letagadhatnám, de hogy is tehetném,
hogy e vágy nélkül valaha is éltem én.

Hát most félreteszem, vágyam elengedem,
mert önhitt nem, csak jóra törekvő lehetek.
S bár fájlalón vágyom a dicsérő szavakat,
de elfogadom, hogy lelkemnek mi az óhaja.

Azt szeretné, hogyha lehetséges,
felejtsem el vágyam, eresszem azt szélnek,
mert nekem mást írtak meg fent az örök létben,
s elismerés nélkül is boldogan kell élnem.