Hibajelentés küldése

Valaki jár a lámpák alatt

Vén hárs az utcán lombját vesztette,
ablakom alatt sétál az este,
a macskaköveken cipő koppja,
lelépett lépések meghalt hangja.

Mintha árnyak járnának neszezve,
mintha odakinn a múlt billegne,
emlékek járnak a neon alatt.
Az élet elszáll, az utca marad.

A vén hársfa egyidős énvelem,
beteg, öreg már, én is az lettem.
Holtak járnak a macskaköveken,
emlékekből élem már életem.

A vén nagykabát jön velem szemben,
a lakója már ott, túl vándorol.
Hajléktalanért csak egy harang szólt,
az emléke az utcán kóborol.

Régi szerelem emléke sétál,
akkor még meghitt tavasz volt és nyár,
kandeláberek alatt meg-megáll,
elment, és őt sem látom többé már.

Jó anyám lépése simogatja,
arany lábnyoma siklik a kövön,
jó apám katonás lépte dobban,
fájón elhalnak a macskakövön.

Barátom lelke is ott kint bolyong,
hiányzik a szívemnek ő nagyon.
Ő is elment, és feladta harcát.
Most is érzem végső kézfogását.

Üres az utca, a szívem is az,
olyan az élet, mint egy pillanat.
A hársfa megnőtt, élet elkopott,
fiatalság és erő elhagyott.

Nem csak a vén hárs vesztette lombját,
valamit én is végleg elhagytam.
Elvesztettem, akiket szerettem.
Holtak lelke jár a lámpák alatt.