Hibajelentés küldése

Nem tanultuk meg a versedet!

MESTER!
Nem tanultuk meg a versedet,
negyven esztendőnk elszelelt,
nincs érzés, már csak értelem,
tonnaszám düh és félelem...
A könyvtárakban könyveket
nem simogatják szép kezek,
viszont a Facebook-Instagram
az éjjel-nappal nyitva van,
s ha feltűnik egy zöld sziget,
azt ellepi a gyűlölet,
s egyszer talán lesz oly hideg,
hogy emberhússal fűtenek...
Nem tanultuk meg a versedet!

Hitünket is mind elveszik,
kik jóságra nem költenek,
adják-veszik a lelkeket,
fekélyes kórrajz-látlelet,
hol kiirtják az álmokat,
mindenki csak egy számadat.
Ha költő lennél, s vállalod
rímképletekbe ágyazott,
értéktelen-leárazott,
stigmákkal terhelt életed,
semmit sincs itt már féltened.
Tanuljuk meg a versedet!

Agyakban kiber-háborúk,
a képernyőkön vér csorog,
s hiénaként vicsorognak
a rémhíreken csámcsogók.
Bombákhoz van még kerozin,
nagymama sárgult képeken
gombafelhőket nézeget
százezer fokban a kertmozin.
Csontváznyi házfalak között
vakon ténferegsz egyedül,
dörömbölve a Miatyánkot
a dobhártyádon legbelül...

Mondd!
Minket az Isten elfeled?
Letapogatva betűzgetjük,
betonba égett üzenetként
megkövesedett versedet.