Hibajelentés küldése

Gyönge virág

Halandó ember élte úgysem tarthat örökké,
bölcsen dalolta a szent értelem énekese ezt,
mint a falomb, úgy nő és hervad az emberi lét,
ó, de kevés az, aki bár hallja fülével e szót,

jól megszívleli azt. A remény ezekhez közel van,
és már ott rügyezik mélyen az ifjú szívén,
míg a halandónak az ifjúkor üdve virul még,
sohasem-teljesülő tervet eszel ki bohón.

Sosem gondol rá - a vénség után halál jön,
kórtól nem riadozik, míg fiatal meg erős,
be rövidlátók, kik nem veszik észre, de gyorsan
illan az ifjúkor, s vele az élet egyszerre el.

Mint rövid álom, olyan hirtelen tűnik a szép,
mámorító fiatalság. De a testromboló
vénség már a fejünk búbja fölött fenyeget!
Senki sem tisztel már, nem ismeri torz alakod.

Mert csak az ifjúság erős illata gyönyör
férfinak és nőnek. De ha megjön a szürke öregség,
mely férfit hitvány vázra cserél, derékba tör,
szívén csak átkos gondok rágnak mindörökké.