Hibajelentés küldése

Láttam a poklot

A valóság erős tanmese:
stigmáktól vérző lélek,
valós, posztmodern pokol,
álarcok mögött a tények.

Hidd el, láttam ezt a földet,
lángokkal táplált infernó,
mit a társadalom alkotott,
felszakadt, sajgó mementó.

A kor elvárásaiba fulladó,
keresztre feszített ember.
Romlott erkölcsök mentén
éjszínű spiritusz-menhely.

Rút szépségű udvarhölgyek,
nyomorult bárók otthona.
Hol a szeretet utált érzés,
bankszámla az élet záloga.

Mert létezik egy ilyen pokol.
Hamis isteneknek áldozat,
Mind próféta, ki hangosabb,
ámennel szájukon kárhozat.

Az intelligencia élve temetve,
az igénytelenség tündököl.
Karóba húzva az igaz szavak,
a haszontalanság üdvözöl.

Bombatölcsérek és víznyelők,
árokparton füstölgő élet,
vörös a naptól a horizont,
belső démonok, éjjeli fények.

Vakok, süketek, csendesek,
pislákoló, erőtlen remények,
éhezők, pazarlók, ünnepeltek,
illúzióba sodort ösztönlények.

A tisztelet régóta hiánycikk,
minden út gyehennába vezet.
Ha rálépsz e zarándokútra,
nem fogsz találni kincseket.

De túl káoszon és üvöltésen,
hol a némaság vert tanyát,
Damoklész kardja türelmesen
dúdolja a sors keserű dalát.

S míg egy ember is hisz benne,
hogy szebb lehet ez a világ,
tartsuk életben a reményt:
létezik egy mennyország.