Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Hétköznap este

Sötét volt már rég, mire kimentem
Csak vártam a sarkon a hidegben.
Napról napra muszáj egyet vennem,
De hiába próbálom, nincs mit tennem.

Percekkel később ide is értek,
Kameráktól betegesen félnek.
Együtt vonultunk nyugodtabb helyre,
Mint újszülött macskák az anyatejre.

Leültünk és elindult a munka
Egyikőjük azonnal megunta.
Átadta egy tapasztaltabb kéznek,
Nem zavarta, bár járókelők néztek.

Amint készen lett a várva várt mű,
Végre meggyújtva áradt szét a fű
S ahogy járt körbe az embereken,
Egyre csak szétterült a szervezetben.

Egyszer aztán kialudt a pálca,
Ránéztem a szemben álló srácra,
Majd hangosan röhögtünk egymáson
Úgy, mintha nem is lennénk e világon.

Jókedvemnek csak az vetett véget,
Torkom száraz, szemem vörös s éget.
Elmentünk egy közeli pékségbe,
Üdítőt vettem és nem estem kétségbe.

Ahogy elöntött a hideg nedű,
Már arcomon is látszott a derű.
Mélán figyeltem fel a hangokra,
Azok jöttek-mentek, mint egy rabszolga.

Kezet fogtam, majd indultam haza
Testem sosem volt még ilyen laza.
Útközben beszéltem a várossal,
Nehéz lenne felhagyni e mámorral.

Hazaérve nem volt semmi dolgom,
Teletömtem folyton korgó gyomrom.
Ettem, mint reklámban a glóriát
Élveztem az ízek, a harmóniát.

Lefeküdtem, s egyből jött az álom
A világot csukott szemmel látom.
Végleg fel kellene hagynom ezzel,
Rabul ejtett: már nem küzdök a szerrel!

2008.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom