Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Reggeli Öröm

Enyhen reszket az est,
nézem én is tehetetlen.
Nem tehetek róla, felettem
izzik a hegyes kopja.
Elcsitítja lomha partom
s halk rezzenés ébred
kihűlt, borzos tengeremen.
Simul az éj rátapad a
zajos sirály madárra,
erejét veszti szegény,
s hírét sem viheti, gazdag
szagát a tengerem elmélyült
vágyának. Fölöttem, alattam
hiába keresem a szárazföld
gyümölcsét, elrejtett ki tudja
hány hegynek a feneketlen
mélyén. Sós vizem csapkodják
a folyók, zavarja őket, hogy
marom magas csúcsaik. Az éj
maradt nekem egyedül,
homályosan, őszintén, ha
fázva is de önmagát hangoztatva.
Elcsitulnak hullámaim,
egyre csak süllyed a farönk a
vizemen s sikerült sikerült nekik,
földet ért a farönk, és én is
édes vízzé lettem. Már csak
nézem a víz felszínét,
kinn... a parton... a tömegből, s
szerettem volna megmaradni
régi bosszús, langyos
hajnali vizemen.

2009. október eleje-vége

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom