Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Minden olyan lenne, mint régen...

Minden olyan lenne, mint régen...

Most, mintha Tél zörögne és kinn az ablakon,
karcos homály feszül még, s túl hideg van nagyon.
A kék alig világlik át a szürkeségen;
azt kívánom – minden olyan lenne, mint régen...
A fény felhőkre ülne s a habzó tornyokon
hintázna az Idő, s itt lenn egy kőoszlopon
megpihenne velünk – integetne is talán...
így múlna lassan el egy szép nyári délután.
A macskák napoznának ott kinn az udvaron,
titkaik emléke lépne bársonytalpukon,
s a doromboló Idő bújna észrevétlen
mögéjük – és minden olyan volna, mint régen...
A kertben is virágok nyílnának ott ahol
álmos felhőcske sörényes szél után lohol
lebegő tollú bársony páfrányaink között,
és tompa fényben úszna a nyári délelőtt.

"A levegő telítve lenne lebegő varázzsal
és harang szólna délután lágy ívű kondulással."
S ezüst hegyek lábainál elhalkuló mezőkön
fűszálakat simogatna a szél, s a legelőkön
lovak: árnyékukat követnék szürkén és sötéten,
megállna az Idő – s minden olyan volna, mint régen...
Olajfa illata szállna és a pelyheiken
csillogna a szórt fény minden harmat ízű reggelen.
A patak csacsogva csobogná ős titkok dallamát,
míg el nem érné a Tengert – kék azúr otthonát.
Hűs emlékét őrizné pár cseppje még a vállamon,
mint harmatcsepp ha hízik rügyek hegyén egy hajnalon.
"A ház hangoddal lenne itt teli, " s úgy szólna újra szépen,
virágot vinnék Neked - s minden olyan lenne, mint régen...
S olyankor: táncos szivárvány napozna a kitárt ablakon;
ha megunta, – hát szétlebegne színekre bontott szárnyakon.

Havat hozna a gólya a tollain megint,
és tudnám: eljön újra, amikor búcsút int
nekünk, a mezőnek s a fecsketollú Nyárnak,
hogy átadja helyét az őszi éjszakáknak,
ahol a Hold a volt tegnapok grízes ködében áll,
s őt ölelő Csillagok sugara visszaszáll
a kiskertre, a házra és a szemeid tükrében
pihenne végleg el, - de semmi nem olyan már, mint régen.

Igen, így lenne minden; - de hisz nincs oly messze innen,
ami volt: én megőrzöm szép emlékeimben.
S ha kérdenék: " Hogy s mint vagyok? "- mindig azt mondanám:
"Minden, minden olyan szép most is, mint hajdanán."
Igen, lehet még! Óh, mondd, hogy nem reménytelen!
Bár átsiklik az Idő rajtunk... s a Végzetem –
érzem: szép, lassan átölel, hogyha rám talál
majd egyszer, mikor a mező kormos, bús esőben áll.

Köszönöm.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom