Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Elhalt kiáltás

Sétálok csendben a ropogó hóban,
Mit gondolok, nem mondható el szóban...
A város sötét, a legelő kihalt,
Testembe keserűn fájdalom nyilallt.

Fehér kristályok deresítik hajamat,
Próbálják betakarni halkan bajomat.
Lábaim alól szerteszéjjel szállanak,
Hogy lé(p)temről eképp nyommá váljanak.

Lassú ütemek zúgnak a fülemben,
Gomolygó füst száll fel csak üres kezemben.
Nem érzem meleged többé az öledben.
Nem látom arcomat halványan szemedben.

A város kihalt. A legelő sötét.
Szívem sebein cserélem a kötést.
A messzi határt beborítja a hó,
Egy szó visszhangzik a távolban: hahó!

2010. február 6.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom