Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Legenda

Szépséges leány lovagol
Gyönyörű aranyszín lovon
A felkelő nap fényében,
S béke honol szívében.

Ám sötétség ásít felé,
Váratlan rémület és
Rettenet hasít belé,
Hogy nincs többé remény.

Lova ágaskodik, nyerít,
Mert a félelem megvadít
Két őszinte, tiszta lelket,
És nem tud, nem állhat ellent.

Démoni árny magasodik,
Sötétség szava gyászba hív;
Az iszonyat feltámad,
S lecsap gonosz villáma.

Ló és ember menekül,
De a mezőre árny vetül,
Nincs kiút, sem remény, tudják,
Kegyetlen vész jő vész után.

S ekkor egy lovas érkezik,
Ki dacol majd e démoni
Erő hatalmasságával
Fénnyel villogó kardjával.

Fémes hang és csattanás:
A démon kivonja kardját,
S hárítja az első csapást,
Míg lova vad táncot jár.

Kemény csata, küzdelem,
S eldől a harc hirtelen,
Halált hoz a villanó kard:
Gonoszt győz az ifjú lovag.

Eltűnik a démoni lény,
Fekete köddé oszlik szét;
Csataménje nyihog, fújtat,
S keres menekülő utat.

Megszületik a legenda:
Az ifjú Árnyölő Lovag
Híre hamar szárnyra kél,
És feltámad a remény.

A lánynak szerelmet ígér,
Hisz démon-árny már nem kísért,
Az országban béke jár,
A gonosz lény halott már.

Együtt lovagolnak tovább,
Az élet most oly szép, s vidám,
Felhő mögül előjő a nap...

Érzem már, közeleg a tavasz!

2010. március 7.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom