Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A rebellis

Emlékeim közt halovány régi kép,
Fakón őrzi kertünk kicsiny szegletét,
Görcsös karú öreg barackfa állt ott,
Az Isten tudja tán, hány nyarat látott.

Emlékszem, ősz volt, lágyan simogató,
Bársonyos játszi fénnyel hívogató,
Gyümölcsei nem húzták ág kezeit,
Elengedte, mint anya gyermekeit.

S mint egy bolondos piktor a természet,
Ki vásznain megunta már a zöldet,
Ecsetjével szertelen táncot járva,
Okkert és vöröset fröcskölt a tájra.

Emlékszem, akkor tán néhány nap alatt
Szunnyadó rügyekből bontott szirmokat,
És tavaszt varázsolt az őszi tájba,
Kertünk éke volt ünneplő ruhája.

Izzó lomb között csillanó ékszerek,
Mint pünkösdi királyságú gyöngyszemek,
Hisz zordon óhajtotta szép bájait,
Már fagy mardosta észak határait.

Mint ki vezére a rebelliseknek,
Arcába köpött az elrendelt rendnek,
S mint ki a világnak is ellenállna,
Bizonygatva, nincs reménynek halála.

Mint barikád ifja dacoló gőggel
És szent hittel szállt szembe az idővel,
Nem bánta, miként lesz sorsa mostoha,
Akkor övé volt a lázadás joga.

Hogy mi végre e tagadott alázat,
Tán negyven évet várt a magyarázat,
Mintha mása lennék az öreg fának,
S virágai most bennem fakadnának!

Íratta vélem a visszanyert hit és remény.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom