Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Álmomban visszavárlak...

Este van, sötét árnyék a szobámban,
Vártalak, nem jöttél, hát hiába.
Kérdem én, miért, miért nem hittél énbennem?
Válasz, sosem jött tőled énfelém.

Álmomban álmodom a meghitt perceket,
Széllel szárítom patakzó könnyeket,
Fehér galambbal küldöm néked levelem,
Fekete holló "kár", károgva válaszol helyetted.

Nélküled üresek a nappalok és éjszakák,
Hánykolódva szenvedem át meghittnek várt órákat,
Mosoly helyett, bánat ült a szívembe,
Kettétörve, tövisrózsa nőtt ki benne.

Ablakomban állva sóhajtok az égre,
Bárcsak lennél velem, ölelő karjaimban,
Választ kapok fentről, a csillagos égből,
Ne sírj, ne sírj kérlek, eljön még ő hozzád!

Szeret ő téged, de gyáva a lelke mélyén,
Hibázott, botladozott, bűnbánón esdekelt.
Hagyd magára kérlek, egy kis időre.
Had tisztuljon lelke, hogy szíve visszatérjen.

Teltek, múltak napok, bizakodva várom
Mikor jő a kedves, csendes otthonomba.
Kopogtatnak ajtón, ott áll a szerelmem,
Kék rózsát ölelve, meghatottan nyújtja.

Kigyúltak a fények szerelem rózsái,
Kékellő rózsák pirosat villantak,
Forró csókkal átölelve, szorítottuk egymást,
Soha el nem múló nagy szerelemmel.

Kivirult a kert is, virágba borultak a fák,
Megindult az élet, daloló pacsirtákkal.
Felkelő nap sugara ablakon beköszönt,
megérinti testünk, szívünk melegét.
Szerelmünket megnyugvásként, üdvözíti ő.

2010. június 8.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom