Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szegény ember

Egyszer, egy ember, sétált az utcán,
Ott ahol, nem volt ablak a házak falán.
Az idő útszája volt ez, és talán...
Mindnyájan azon járunk, szaporán.

Sétált, lépkedett, valami hajtotta előre
Megállni nem tudott, mozgatta erősen
Egy kényszer, mit megérteni kellően
Nem lehet. Csak mész – gyengén, erőben.

Menet közben, hátra - hátra tekintett
Amit ott látott, az a múltja lehetett.
Szürke volt minden, nem érzett meleget,
Nem látta sem a Napot, sem felleget.

Amint visszatekintett, a múltjába,
Szeme könnyes lett, mert tudatában
Keserves dolgok villantak, hamarjában.
De nem tehetett semmit. Minden hiába!

Látta, mi háta mögött van, az nem váltózik,
A múlt magába véste, már nem rá tartozik.
Szegény ember, már nem a múltján fáradozik,
Előre tekint. Néz, de jó onnan sem áradozik...

Bambul előre, közben érzi gyors lépteit
Leállna, de az erő csak előre kényszerít.
Előtte, minden oly szépen, kedvesen int
Karját kinyújtja, hiába! El nem érheti...

Halad tovább. Múltja szomorú, a jövő érthetetlen
Minden, ami szép, messze van – elérhetetlen.
Nem tudja, mit tegyen. Szegény ember...
Nem ért semmit, de megy tovább elmerengve.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom