Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Hová is mehetnék

Megrekedt torkomban sorsom,
Megfojtja a cigaretta mocska.
Elnyomott csikkek a hamutálcán,
Melyek már nem lángolnak soha.

Egy erős fekete, folyékony méreg.
Hidegen, keserűn, még egyet kérek.
Kávéba merített sötét tekintetem
Hangod hallván még felemelem.

És fáj ha rád nézek...
Mert magamat látom benned.
Görbe tükör, elveszett lélek,
Jól tudod, nemcsak én félek.

Vársz míg elhamvad a szívem,
Tekintetemben ne tüzed égjen,
Várnál míg lelkemből kipusztul az érzés,
De lám vétettél, s szívemben eltévedtél.

Én látom mikor igaz a mosolyod,
Mikor lángol benned az élet,
S oly csekély amit én kérek,
Kőbe zárt rózsaszín emlékek.

Látod? Ilyen ostoba a szerelem...
Mosolygok bár könnyes a szemem.
Sajgó szívvel, de köszönöm neked,
Amiért akkor megfogtad a kezem!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom