Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Arcul csapott

Az élet a benyomások szimfóniája,
Az életem a pechsorozat kavalkádja.
A sors állandóan csak arcul csapott,
Sokszor rám mosolygott, orvul becsapott.

Csak állok, ázok az életszerű pusztában,
Védtelenül nem is állhatnék itt pusztábban.
Csak a távolban látok hegyet, fákat...
Egyedül, ázva- fázva élem a mákat...

Nagy sikerek, öröm, pénz... jut bizony másoknak,
Mert élet... ezeket bőven szórja másoknak.
Homokot hord a szél arcomba... üt, vág...
Fájom, hogy jön egy nagy szél... és odavág.

Az élet nem szép, nem jó, csak végig küzdelem
És ezen nagy harcban, van-e küzdő érdemem?
Barangolok pusztában, csatakosan,
Nincs köpenyem... összehúznám fázósan.

Élet mindig becsapott... hát én nem szeretem.
Rosszul éltem életem? Ezért bánt el velem?
Pusztába nézem... tán egyedül vagyok?
Vicsorogni nincs erőm, de mosolygok?

Debrecen, 2007. április 25.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom